Csillagösvényen...,

"Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll."

ember van a blogban.

Rólam

Archívum

Blogroll

Kedvenc szerzők

Blogom címkéi

http://rss.christin.blogter.hu/

Hallgasd!

Elkezdtem nézni az amerikai x- faktort. Miért is? Azért mert egyszerűen érdekelt. Kíváncsi voltam ott, hogy zajlik ez, és a lényegesen több ember között mennyi is az istenadta tehetség. Erre a csajra már az elején felfigyeltem. Azt a dalt énekelte, amit amúgy is nagyon szeretek, bár eddig Beyonce előadásában hallottam csak...és el sem tudtam képzelni, hogy akárki elénekelje.

Aztán jött a mentorok háza, és Melani bizony úgy tűnt kiesett....de....itt nem begyepesedett agyúak ülnek, mikor rájöttek a hibára vissza hívták, így az élő döntőket, nem 12 hanem 13 ember kezdte meg...és....és megnyerte...hát tudtam én, már ott az elején....nos ennél biztos voltak jobb előadások is utóbb, de ez az a dal.....a győztes dal...ami még így is...remekül szól. :)

Címkék: melani amaro, usa, x-faktor | 2012-01-12 12:44:39 | Sensual | hozzáaszólás: 12

Egy férfi és egy nő...

"Egy parkban találkoztunk, távol a várostól. Szív dobogva vártunk rá mindketten.Hosszú hónapok teltek el,mire úgy éreztük, már nem elég csupán a szó, több kell, sokkal több.Látni, érezni , megérinteni a másikat. Leültünk egy padra, de mivel én fáztam,így ő felajánlotta , hogy sétáljunk.Lábunk alatt ropogtak a színes őszi levelek.Mindketten szerettünk az avarban sétálni, de ki törődött most ezzel? Régóta ismertük egymást.Voltunk már nagyon közel, de nagyon távol is egymástól...de tudtuk, a internet egy fura, világ, néhány ékezet, vessző csupán , és teljesen más értelmet nyernek a szavak, mondatok. Miközben sétáltunk ,megfogta a kezem, rég nem fogta már ezt a kezet senki .melegség öntötte el a szívem, majd a testem...jó volt vele...ezt éreztem,csodálatos volt.
Jó volt a közelsége, a kedvessége.Megnyugtatott, hogy ennyire magabiztos . Ahogy végig néztem őt tetőtől-talpig, az jutott az eszébe,ez az a típus, akire a nők annyira vágynak,s bármit megtennének azért , hogy őket válassza...
De egyszer csak elbújt az őszi nap, ami eddig kellemesen langyos volt , egyszer csak nem volt sehol.A szél nekilódult, tépte a sárga, vörös leveleket. Igaz, nem kellett már nagy erőt kifejtenie ahhoz, hogy elválassza fától a leveleket, az ő gyermekeit. Az eső rázúdult, és messze volt minden menedék.De mégis! Egyszer csak észrevettünk egy apró faházat, valamikor erdészlak lehetett...futottunk az ajtajáig, és mintha egyenesen nekünk hagyta volna nyitva a sors.
Előre engedett, de már teljesen vizes voltam. Átázott nem csak a vékony kabátom , de az is ami alatt volt.Levetettem gyorsan, és akkor vettem észre, ahogy néz, nem az a megszokott kedves , baráti tekintet volt már....teljesen más. Azt hiszem most láttam meg először egy férfi szemében az állati ösztönt, azt , amivel egy nőt akar,egy nőt kíván, de nagyon! Egyszer csak ott állt a hátam mögött, felemelte a vizes, ázott hajam, éreztem a száját a nyakamon, ott , ahol azok az apró hajpihék kinőnek ....Beleborzongtam, de nevettem közben.Nem akartam , hogy ennyire komoly legyen ez a találkozás.Nem akartam , hogy elveszítsük a fejünket.Tudtam , nekünk ezt nem szabad, nem lehet!
Mi lesz , ha nem akarok majd elmenni innen? Mi lesz, ha nem akarom az eddigi életem ezután?Megfordultam , hogy elmondjam a fejemben zakatoló gondolatokat...de a szája már csókolt...
Nem volt erőm. Pontosan azt akartam, azt kívántam , amit az előbb az ő szeméből olvastam ki. Megszűnt minden körülöttünk, és nem tudtuk már kié melyik test, nem éreztük a hideget ,nem hallottuk a vihart...
Mikor magamhoz tértem,az arcomon éreztem , ahogy levegőt vesz,annyira közel volt hozzám. Néztem őt , milyen békésen alszik.Kavarogtak a gondolatok az agyamban...kicsit hihetetlennek tűnt, hogy én itt - vele...Lehet hogy álmodom? Leemeltem magamról a kezét, azt a kezet, ami még álmában is engem ölelt...Nem akartam , hogy felébredjen,óvatos voltam.
Ha felébred, hogyan is mondanám el neki, hogy nem maradhatok vele? Hogy soha így még nem éreztem senki iránt,és senki közelsége nem esett még ennyire jól....
Nem tudnám ezt elmondani anélkül, hogy meg nem lássa a könnyeim...
Felvettem a még vizes,hideg kabátom,és becsuktam magam mögött az ajtót...Azt hiszem , a könnyebbik utat választottam. Megszakadt volna a szívem ha ott, akkor el kell mondani neki ,hogy nem maradhatok.
Ott hagytam őt, azt , akiből annyi biztonság sugárzott, akire talán az egész életemet rábíznám, akiben úgy hiszek....
Ott hagytam őt, s vele az igaz szerelmet, olyant, amilyennel csak ritkán találkozik az ember egész életében.Talán ez végig fog kísérni míg élek.,de nem dönthettem másképp....
Tudom , az idő minden sebet begyógyít, de én most mégsem a gyógyulásra várok.Teljesen másra....egy igazi csodára!!!!Olvastam valahol, a remény hal meg utoljára...és én remélek, egészen addig , amíg élek...
Felemelő érzés az álmok asszonyának lenni...de van ettől még felemelőbb, és még élethűbb...mikor egy nő a "valóság asszonya lesz"!!!!
.....és kitavaszodott....virágba borultak a fák, az avar helyén üde , zöld fű van már....csicseregnek a madarak, és én megint arra az őszre gondolok, miközben arcomat mossa a májusi eső...."

Címkék: novella | 2012-01-02 14:42:28 | Sensual | hozzáaszólás: 8

Ünnep

Békés és Boldog Ünnepeket!

"Békességet, boldogságot, csengőszót és gyertyalángot-, ajándékot, szeretetet, s mindent, ami fontos Neked. Békés, Boldog Szép Karácsonyt!"

Címkék: karácsony, ünnep | 2011-12-24 14:39:12 | Sensual | hozzáaszólás: 4

Akartam írni...

valamit...aztán mire ide ültem...semmi nem jutott eszembe. :D Vagyis igen, de azt meg nem írom le. Így hát nem írtam semmit..ma sem.. :)))))

Címkék: semmi | 2011-12-14 12:50:12 | Sensual | hozzáaszólás: 17

Talán csak álom....

A szerelvény lassan gördült be a pályaudvarra. Emberek siettek felé,felszálltak,vagy épp vártak valakit. Én is vártam. Rád.

Ott álltam földbe gyökerezett lábbal,már mióta,és vártam,vártam,hogy nyílik az ajtó és te tűnsz fel.

Állsz a lépcső tetején és rám nézel,a szemed,a szemed nevetése,s már tudom egész életemben rád vártam.

Szinte megjelent előttem a kép.

Kép,melyet magamnak festettem,a szín mit álmaim adtak,az érzés,mit a vágyaim rajzoltak szívemben.

Igen,így van,vágytam utánad,hiányzott már az érintésed,ölelésed,szereteted,láttam ahogy rám nevetsz közel hajolsz...és...

És fütty harsant,a vonat tovább indult,lassan néztem szét,mint aki most ébred kábulatából,emberek sietek,már csak én álltam ott,csalódottan,szemem tele könnyel.

Sikítani tudtam volna a fájdalomtól,de csak hallgattam,némán,beletörődötten bólintottam. Nem nyúltam a telefonomért mikor megcsörrent,nem akartam hallani a magyarázatod,nem akartam ostobán megértemet motyogni,nem akartam,hogy meghalld a hangomon sírok,nem akartam semmit csak végre egyedül lenni,és átadni magam a fájdalomnak,fájdalomnak mit,ki tudja hányadszor okoztál.

A világba szerettem volna kiálltani....Szeretlek! Nem tudok élni nélküled,de úgy látszik nem élhetek veled sem.

És akkor valaki finoman hozzám ért,a nyakamba csókolt,átölelt,és én felébredtem.

Címkék: novella | 2011-09-26 12:51:54 | Sensual | hozzáaszólás: 13

Egy elfelejtett dal (?)

megidéz egy fénykép
míg csak élnem kell
sose lesz másképp
ugyanaz a fájdalom
ugyanaz az érzés
az a búcsú szó
amivel elmész
nem számít
hogy hány év messzeség
az a perc ma sem múlt el még

teli voltunk élettel
szabad volt a szívünk
és én úgy hittem
sose kell félnünk
hova lett a boldogság
hova a sok álom
és ami nincsen már
miért kell
hogy fájjon

nem számít, hogy
hány év messzeség
az a perc ma sem múlt el még

itt az éjjel
és te nem vagy már velem
hogy fogd a két kezem
úgy mint régen
és ha hívlak
tudom senki nem felel
csak egy elfelejtett dal
sír a szélben

visszahoz egy régi perc
megidéz egy fénykép
amíg csak élnem kell
sose lesz másképp

nem számít
hogy hány év messzeség
az a perc ma sem múlt el még

itt az éjjel
és te nem vagy már velem
hogy fogd a két kezem
úgy mint régen
és ha hívlak
tudom senki nem felel
csak egy elfelejtett dal
sír a szélben

hány év múlt el
és még mennyi kell ahhoz
hogy újra kezdjem el

itt az éjjel
és te nem vagy már velem
hogy fogd a két kezem
úgy mint régen
és ha hívlak
tudom senki nem felel
csak egy elfelejtett dal
sír a szélben

Címkék: cserháti, hangulat | 2011-07-24 12:24:23 | Sensual | hozzáaszólás: 47

Szakítás

Mint derült égből villámcsapás..? Ezt nem értettem sosem. Nálam a szakítás sohasem így következik be. Szólok, próbálom elmondani, mindegy mit, apró dolgokat is, ami nekem rosszul esik, ami engem zavar, ami talán a másikat zavarja, ami talán neki nem jó. Megpróbálok távlatokban gondolkodni, és ha nem látom az utat, megbeszélni. Igyekszem érthető, és kifejező lenni.

Mikor falakba ütközöm, akkor sem adom fel, még mindig próbálkozom, talán mert látom, hogy még itt és most, vissza fordítható lenne minden, megmenthető. Ezzel lehet, hogy eltöltök hónapokat is, de nem érzem, hogy az időmet rabolnám vagy pocsékolnám, hisz törekszem valamire.

Csak hát a másik fél. Aki lehet megszokta, hogy nincs probléma, minden megy flottul,igen, neki tűnik aztán úgy, hogy semmi jel nem volt, és úgy jött ez a ' már nem akarok veled' mint derült égből villámcsapás.

Pedig csak figyelni kéne a másikra, csak meg kellene hallgatni, csak éreztetni kéne néha, hogy fontos. Ő a legfontosabb. Csak tenni kéne, csak megpróbálni tenni.

Ennyire egyszerű ez néha. Vagy ennyire bonyolult.?

Címkék: kapcsolatok, szakítás | 2011-07-22 12:56:46 | Sensual | hozzáaszólás: 150

Előmoderálás

Valójában kifejezetten nem szeretek az ilyen blogokban hozzá szólni, lehet fura, de én magamat tudom moderálni, szerintem ez sok minden kérdése, erre ne térjünk ki, legfőképpen azé, hogy itt aztán lehet olyanokat írni, amit az életben ki nem mondanánk. Ugye? Hát mert ahhoz gyávák vagyunk. Egyetlen rondább szavam a kuss, amit szoktam használni, bár az életben ezt nem mondom valóban, de nem azért mert nem merem, hanem mert nincs rá szükség, valahogy körül tudom magam venni olyan emberekkel, akiknek volt gyerekszobájuk, és az anyukájuk becsülettel megnevelte őket. Itt néha használom, valószínű az én türelmem is véges, utálom mikor vadidegen, arctalan, névtelen ember a szüleimet szidja, és ezt lerövidítem, mert ezekre a szintekre nem süllyedek, esetleg azt írom kuss!

Halál komolyan is gondolom, van egy színvonal ami alatt kár szerintem bekapcsolni a gépet, vagy épp felesleges netet köttetni, esetleg akkor csak ha szirszar filmeket akarunk letölteni. :) De akkor meg ne szólaljunk meg, mert minek. :)

Amúgy, ha már valaki előmoderál, akkor miért jelenhet meg olyan hozzászólás, hogy ' a jó kurva anyádat' vagy ez az előmoderáló blogger szótárában létező kifejezés(?) Mert akkor csak gratulálni tudok.

Valljuk meg a hely a békasegge alatt van. Részemről nem akarok másról pletykákat hallgatni, mert nem érdekel, és mert van saját reál életem, amivel elég nekem foglalkozni, nem akarom, hogy valaki szidja az anyámat, én sem szoktam az övét, és ha valakivel gondja van, azt beszélje meg talán privát vagy személyesen, ne itt ömlessze a térre, legalábbis ne az én blogomban, előre is köszi, nem moderálok, ritkán szoktam, tehát a képlet egyszerű...MEG KELL TANULNI VISELKEDNI :)

Címkék: blogter, moderálás | 2011-07-22 11:03:28 | Sensual | hozzáaszólás: 4

Késő

Már napok óta nem hagyta nyugodni a gondolat…
Mi lenne, ha most az egyszer az esze helyett a szívére hallgatna?...
...hónapokkal ezelőtt kezdődött az egész! Még tél volt…. Reggel szokása szerint szaladt, hogy el ne szalassza a buszt, nehogy egy percet is késsen a munkából – az nem fért volna bele a mindig kiszámított életritmusába…... Hirtelen eszébe villant: hátha Gábor néz utána az ablakból – s mint már évek óta mindig, hátrafordult , de nem látott senkit az ablakban…
mint már évek óta…

De azért a régi szokását nem hagyta el (…talán nosztalgiából). Kapcsolatuk elején ez úgy zajlott: ő visszanézett – föl az első emeleti nagy ablakra – ekkor meglibbent a kék tüllfüggöny : feltűnt férje sziluettje, ahogy mosolyogva búcsút intett…mintha örökre váltak volna el… Az évek elkoptatták a kis játékot – Gábor már nem is vett részt benne - ilyenkor már nyilván a reggeli híradót nézte a tévében, és eszébe se jutott integetni neki…De ő azért mindig újra és újra visszanézett…reménykedve…- hátha... De ma reggel sem…hiába is leste – így viszont nem vette észre a szinte hangtalanul a járda mellé sikló fehér Ford nyíló ajtaját – és sikeresen neki is ütközött az épp kiszálló férfinak…Pillantásuk összeakadt – hirtelen bennakadt az épp kikívánkozó indulatos kifakadás. A férfi mélykék tekintete egyszerűen nem engedte kibukni a szavakat melyek nyelve hegyét csiklandozták…Néhány másodpercig belemélyedtek egymás szemébe – a levegő szinte sistergett köztük… Ilyet még soha nem tapasztalt – megérintette az idegenből áradó elementáris kisugárzás! Alig tudott felocsúdni - zavartan elnézést kért… a férfi szintén mosolyogva szabadkozott… Aztán eszébe ötlött a busz, így felfokozott tempóval igyekezett a sarkon túl lévő buszmegálló felé…még épp odaért, felugrott majd sietve a hátsó peronra ment, lesve a kikanyarodó buszból: hátha még meglátja alkalmi „ismerősét”…de az már eltűnt valamerre, csak a kocsi állt még mindig ott…
Egész nap nem tudott szabadulni a mély tüzű szempár emlékétől…utólag azt is megállapította, hogy nagyon kellemes férfias arcszeszt használ…azt is egész nap érezte! Nem is tudott rendesen koncentrálni a munkájára – és ez megrémítette – ő, a mindig felkészült munkaerő, időnként azon kapta magát, hogy csak bámul a levegőbe : meg se hallja, ha szólnak hozzá… Hazafelé menet a busztól átpillantott a másik oldalra, ahol reggel a kocsi állt –
de most üres volt az a hely. Mire is számított?...
Otthon a kötelességtudattól hajtva gépiesen elvégezte a napi teendőket…persze Gábor észre sem vette, hogy most meg sem próbálta elmesélni a napja eseményeit…máskor legalább kísérletet szokott tenni rá… Mondjuk ezen nem lepődött meg…már régóta nem egymással, csak egymás mellett éltek. Az éjszakája elég nyugtalanul telt : lépten-nyomon felriadt, s mikor sikerült végre elaludnia, akkor is zavaros álmok gyötörték, középpontban a kedves idegen mélykék tekintetével.
Másnap reggel meglepődve tapasztalta, hogy a fehér Ford ismét ott parkol ahol tegnap látta…közelebb érve azt is észlelte, hogy a gazdája benne ül – most nem szállt ki, csak kedvesen mosolygott rá…Valahogy megérezte, hogy most miatta van itt – talán a szeméből olvasott ki valamit, de ettől hirtelen olyan jókedve kerekedett, hogy miután ő is visszamosolygott, tovább haladva dudorászni kezdett egy kis dalocskát…nem is tudta, mikor fordult elő ilyen utoljára… A munkanapján szinte csak „átlebegett”… Otthon ismét a szokásos közöny fogadta, de ez most nem esett rosszul,.szinte észre sem vette… A gondolatai máshol jártak…Az éjszakáját megint zaklatott álomképek zavarták meg… Munkába indulva már nem is csodálkozott rajta, hogy az ismert kocsi ismét ott áll ahol az elmúlt napokban minden reggel. Már ő is messziről kedvesen mosolygott a férfira, és az most már nyíltan, egyértelműen őt figyelte… Így múltak a napok, majd a hetek – minden reggel ott állt a kocsi … a bűvölő szempár minden reggel végigkövette, ahogy kilép a kapun, végigsiet az utcán (most már szeme sarkából ő is az idegent figyelve…) majd befordul a sarkon, a buszmegállóhoz…
Aztán egy napon miután végzett a munkával, és sietősre fogva lépteit a munkahelye kapuján kilépett, csodálkozva vette észre a túloldalon a jól ismert kocsit – benne a kedves idegennel… Az, mikor megpillantotta őt, kiszállt és mosolyogva elé lépett: - Ne haragudjon, de ha már ilyen „régen” ismerjük egymást, elvihetem? – tulajdonképpen csak néhány pillanatig gondolkodott az ajánlaton – végül is ez nem jelent semmit: hazaviszik…ezzel még nem követ el semmi „bűnt” Beszállt a kocsiba, olyan természetességgel, mint aki „hazatalált”, mintha világéletében emellett a férfi mellett lett volna a helye…összemosolyogtak, de nem szóltak semmit – szavak nélkül is érezték, ennek így kell lennie… Innentől kezdve naponta megvárta a munkahelyénél… Másnap össze is tegeződtek… - Lovas Viktor vagyok – mondta a férfi –
Én pedig Endrődi Csilla, szia – és puszit váltottak…
Teltek a napok, pokoli jól érezte magát a bőrében – már műszak vége előtt egy órával teljes extázisban volt…pedig a letegeződéskori puszin kívül nem történt semmi bizalmasság köztük – mégis úgy érezte, ezt az embert rendelte neki a sors – vele le tudná békében élni az életét…Gábor egy hatalmas tévedés volt… Február vége felé (épp a születésnapja közeledett – 29-e, ez az ő formája, szökőnap)beültek egy kávéházba… Viktor már napok óta célozgatott rá, hogy van egy barátja, aki elutazott fél évre külföldre, és a lakását rá bízta…akár fel is ugorhatnának – ha ő is úgy akarná… Ő nem tudta igazán mit is akar! Mondta, majd átgondolja…ez súlyos döntés lenne a részéről, hisz nem csalta meg soha a férjét…A vonzódása a férfihoz mondjuk afelé hajtotta, hogy igent mondjon… Ahogy kifelé tartottak a presszóból, tekintete a kocsi rendszámára tévedt…meglepődött, eddig nem is figyelte…Most nevetve mondta „lovagjának”: - Látod a sors is hozzád „rendelt” engem…Hisz a rendszámod is engem idéz… ECS 229 – a monogramom és a születési dátumom – ezen jót nevettek – de aztán elkomolyodva elhallgattak… Tényleg, ez nem lehet véletlen – hisz mindketten hittek benne, semmi nem történik véletlenül… Aznap nagyon elmélázva ülték végig a hazáig vezető utat…
Csilla ettől kezdve hetekig rágódott a férfi ajánlatán… Hisz Gáborhoz már a megszokáson és a papíron kívül semmi sem kötötte…
Aztán egy március végi napon megérlelődött az elhatározás benne! Végre eldöntötte : ma megteszi – elmegy vele… Ennyi neki is jár! A munka végeztével kilépve a kapun csodálkozva látta a túloldalon a megszokott helyen az üres parkolóhelyet – Viktor még nincs itt… Tétován elindult az utca eleje felé – idegesen nézegetett jobbra-balra, nem figyeli-e valaki: miért is nem indul már haza…hisz máskor a Ford, benne Viktorral már ott várta – ő csak beugrott, és indultak is… Eltelt negyed óra, majd még egy fél – nem volt mozgás az utcán – csak ő sétált fel-alá egyre idegesebben nem tudta mire vélni a dolgot, hisz az utóbbi másfél hónapban kivétel nélkül előbb volt ott a férfi, mint ahogy ő végzett… Ha pedig valami közbejött volna, biztos megcsörgeti – nem hagyná nyugtalankodni – ebben biztos volt! Eltelt újabb tíz perc, nem tudott tovább várni…ha a nagy elhatározását nem valósíthatta meg, haza kellett mennie, mert nem akarta, hogy Gábor idő előtt gyanakodni kezdjen…A mára előkészített „alibit” – hogy összefutott gyermekkori barátnőjével, Gittával, beültek egy kávéra a sarki presszóba , s a nagy beszélgetésben elszaladt az idő – nem akarta most elsütni…
kell az még jobb napokra….
Hazaérve Gábort persze a tévé előtt találta. Épp valami hírműsor ment, ki tudja melyik csatornán…Férjének jó szokása volt, hogy folyton váltogatta…Ahogy a képernyőre pillantott egy közúti baleset képeit mutatták éppen…a szpíker éppen azt taglalta, hogy szinte elkerülhetetlen volt a kamion és a személykocsi ütközése – a személyautó sofőrje azonnal meghalt…
Ő csak nézte nézte a képet, a kamera épp az összeroncsolódott fehér kocsit mutatta – a képmezőbe lassan beúszott a rendszám… Nem tudta levenni a szemét róla – az oly jól ismert betű-szám kombinációról ! Gábor szólt is valamit hozzá, de ő csak meredten nézett –
majd lassan elkezdett csurogni szeméből a könny….

Címkék: novella | 2011-07-08 09:42:27 | Sensual | hozzáaszólás: 5

Félúton

Valahogy mindig félúton vagyok.
Remélve, nem vagyok útban senkinek.
S míg „valahonnan” „bárhova” jutok,
valami jót mindig magammal viszek.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Úton a múltból talán a most felé.
S ha elhiszem, szép jelenem élem,
hegyek zúdulnak a két lábam elé.

Valahogy mindig félúton vagyok.
S néha félek, elfogy alólam az út.
Olykor elfog az a furcsa érzés,
hiába megyek - minden út körbefut.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mondják: az út a fontos, nem a cél.
Vezet hitem eltökélt-magamban,
s hogy minden lépés a csillagokig ér.

Valahogy mindig félúton vagyok.
Mint ki örökké utazni kényszerül.
Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek.
S próbálok úton maradni - emberül.

Sárhelyi Erika

Címkék: vers | 2011-06-26 12:56:49 | Sensual | hozzáaszólás: 2

Szeretünk szenvedni..?

Szeret a fene. Ez egy elég rövid és tömör válasz, még is sok ember számára nem világos.

Ma épp másodszor szembesültem vele, igaz most nem nekem mondták, csak úgy általánosságban, hogy 'miért szerettek ti annyira szenvedni' , ez ezelőtt ebben a formában hallottam ' minden nő szeret szenvedni, nektek ez a midenetek'

Ez a világ legnagyobb baromsága. Ember nincs aki szeret szenvedni. De attól még szoktunk bizonyos helyzetekben. Egyébként is utálom a sablonokat, ' mert a nők ilyenek' mert a nők így szokták' Én nem hiszem, hogy ez nemfüggő, inkább emberfüggő.

Ha valami nem tölt el boldogsággal, akkor most azt kéne hazudnom, hogy kibújok a bőrömből? Amúgy csak hozzá teszem, én ugyan nem nagyon mondok semmit, csak ha kérdeznek, akkor is legtöbbször, annyit, hogy jól vagyok kösz.

Az egy másik kérdés, hogy lehet látható, hogy nem vagyok a toppon. Ez van, a gödrök azért vannak, hogy néha bele essünk, aztán kimásszunk belőle. A fájdalom nem döntés kérdése, a fájdalom, mint a boldogság, csak van, születik. Bennünk él, aztán bennünk bujkál, egyszer csak eltűnik, ezek nem meghatározható dolgok, hogy de holnap én már jól leszek, ahogy a szerelem, ez sem nagyon kérdez, be sem kopog ha érkezik, csak ott van, és mikor azt gondoljuk már elment, akkor is vissza jár, néha kicsit marad is, a jelenléte érzékelhető, a végleges eltűnése talán csak egy idő után észre vehető.

Ennyi ez betűkben, vannak nem megszüntethető dolgok, amik lassan múlnak, bár szükséges hozzá a tudatosság, de ezzel még nem eltörölhető.

Ha szeretjük, ha nem szeretjük, ez az élet velejárója.

Címkék: fájdalom, szenvedés, szerelem | 2011-06-18 12:00:14 | Sensual | hozzáaszólás: 41

Mennem kell tovább

Minden nappal jobban
vágytam rád,
minden szóval elvarázsoltál.
Soha senki nem volt
fontosabb még,
mint te voltál.
Úgy szerettél, bármi történt
nem felejtem már
De még...

...bárhogy kérsz,
mennem kell tovább.
Ne hidd, hogy úgyse fáj
így is túl nehéz a választás.
Nem kérek mást,
ha tényleg véget ér,
csakhogy adj majd új esélyt.
Mondd, hogy: látlak még ne félj!

Percek óta csendben nézel rám
nem hiszem, hogy visszatarthatnál.
Vajon mért nem vettük
könnyedebben az életet?
Mért akartad mindenáron
azt, hogy más legyek?
Mert így

...bárhogy kérsz...

És ha zápor hull le rám
a szívem is enyhül tán.
És a napsugár
majd hoz még száz csodát.

...bárhogy kérsz...

Címkék: hangulat, zene, zséda | 2011-06-18 11:08:24 | Sensual | hozzáaszólás: 0

Ha ott jársz lenn

Olyan sokszor fájt,
hogy akit szíved várt
el sem jött, mert épp máshol járt
s aki fontos volt,
csak játszott,
csak bántott

mikor tévedtél,
mikor néha féltél,
nem szóltál, s én láttam, elvesztél
de bárhogy is féltlek,

legjobb, ha én csak értelek
mást nem segíthetek

néha ott jársz lenn a mélyben -
nézni is fáj
s nekem várnom kell, hogy visszatalálj
pedig megfognám a kezed,
de nem tehetem,
csak némán nézhetem

aki bántott rég
s ami bánthat még,
ha megtehetném, eltörölném
sose engedném,
hogy bántson,
hogy fájjon

akad néhány könny,
mire nem volt vigasz
s néhány kérdés nem kap választ már
s ha félsz majd egy éjjel,
vagy az, ami fáj, nem múlik el
én itt leszek, ha kell

néha ott jársz lenn a mélyben -
nézni is fáj,
s nekem várnom kell, hogy visszatalálj
pedig megfognám a kezed,
de nem tehetem,

bárhogy is fáj a félelem,
szívedet meg nem védhetem
s bárhova jutsz így nélkülem,
csak némán nézhetem.

Címkék: auth csilla-ha ott jársz lenn | 2011-06-09 21:47:18 | Sensual | hozzáaszólás: 1

Az adáshibának vége...

Régen, hogy tudtam fogni az adásaidat..Csak rád néztem..és szemed csillogásából tudtam, hogy mit szeretnél. Régen volt amikor megismerkedtünk..de azt hiszem, az első perctől közös hullámhosszon voltunk..Órákig tudtunk beszélgetni..nem világmegváltó dolgokról..csupa hétköznapi dolog volt terítéken. Szerettem felnézni Rád..na, nem csak a magasságod miatt, hanem az intelligenciád, sokoldalúságod is lenyűgözött. Minden perc ajándék volt, amit veled tölthettem..Egyszer megkérdezted, hogy hozzád költöznék-e? Akkor nem voltam olyan helyzetben, hogy igent mondjak..Aztán valami történt..és vége szakadt a kapcsolatunknak..Később próbáltam helyrehozni a hibát..elutasítottál..Holott tudtam, Te is magányos vagy..de az a fene nagy büszkeséged..meg az, hogy megsértettem az önérzeted..Én akkor azt mondtam: A boldogságot a boldogtalanságtól vékony fal választja el, amit lerombolni könnyű, újjáépíteni nehéz. Az élet túl rövid ahhoz, hogy haragszom ráddal teljen el..Nem értettél meg..Próbáltalak felejteni, nehezen ment..de sikerült..túl vagyok rajta..Az adáshibának vége..kezdődhet egy új adás..

Címkék: ennyi | 2011-06-07 17:54:20 | Sensual | hozzáaszólás: 2

Férfi,ffinak lenni...

Gondolkodom mégis mit jelenthet az, hogy a nő a gyengébbik nem..udvariasságot, esetleg valami előzékenységet feltételez egyes férfiakról?

Vagy mégis mi lenne az amitől én úgy érezhetném magam, hogy nő vagyok, hol az a férfi aki ezt tudja nekem nyújtani..? Nem kell ugyan naponta elém járni és ajnározni, de esetleg el tudja ez az ember azt képzelni, ha ő az 'erős férfi', és neki az erejét meghaladja valami, akkor lehet néha ' gyenge nő' sem bírom azt.

Mégis melyik megmozdulás az...talán az, hogy menjél vonattal? Vagy az, hogy majd megoldod? Esetleg az, hogy hagyjál már békén, van nekem elég bajom..? de lehet az, hogy nekem ez így lenne jó, és te...te mégis mit gondolsz te...hogy majd te is számítasz... ez lenne az..?

De lehet kényesebb is a dolog...akkor talán viselkedj már nőként...lehet ez az mondat..könnyen meglehet...

Akkor megkérdem én kedves nagy okosok, hogy lehet nőként viselkedni, egy olyan szituációban mikor minden teher az én vállamat is nyomja, és csak egyszerűen megoldást próbálok keresni, ami gondolom némi közreműködéssel még menne is, de anélkül marhára nem fog menni, mert amit két embernek kell megoldani, azt egy még ha megfeszül sem tudja.

Hol lehetek én itt a 'gyenge nő' hmm...?

Pedig akkor most elmondom, minden Nő vágyik némi gyengédségre, oda figyelésre,megértésre, esetleg segítségre is néha,a szeretetről nem is beszélve, legyen az bármilyen önálló személy.

Mert eredetileg ilyen volna a világ, a nő volna az oltalomra szoruló, a férfi pedig az oltalmazó. Jah, hogy már teljesen felborult ez a rend, és meglehet fordítva van ez..? Akkor meg ne csodálkozzunk, hogy miért nem viselkedsz úgy mint egy nő...

Mert nem tehetem meg melletted ...azért.....mert kénytelen vagyok megalkudni, elnézve a gyengeségedet, mert bele vagyok kényszerülve egy olyan szerepbe, ami már felőröl, hisz az erőmet rég meghaladja, de attól még rám lett pakolva, és ha nem akarom vinni akkor legfeljebb megdöglök. Akkor sem fogsz mellettem állni te..a férfi...hisz sosem álltál mellettem, vagy csak nagyon ritkán, a jó pillanatokban, na ott igen..aztán egyszerűen kitolattál,én meg ott maradtam két ember feladatával. Minden megtettem, nem amit egy nőtől, hanem amit egy embertől telik...egészen addig még ki nem derült, hogy még nő sem vagyok..akkor aztán azt mondtam elég.

Hát ennyit a női meg a férfi szerepkörökről, és tényleg nem kell semmit tenni értünk, nem kell ott hagyni az íróasztalodon azt a sok fontos feladatodat, sem az esti sörödet, de még a meccsedet is nézd meg nyugalomban, csak aztán ne csodálkozz ha egy szép napon arra ébredsz, hogy már tényleg semmi szükség rád, és egyszerűen használaton kívül helyeznek. A bolond tart ki ugyanis egy olyan mellett akitől még jó szót sem kap sosem, viszont helyette zúdul rá, hogy ő mi mindenről tehet, és mennyivel jobb nélküle.

Nem mondom már, hogy ki ki nézzen magába, mert felismertem, van aki erre képtelen, talán azért, mert azt se tudja ki az a 'maga'.

Fújjátok csak a következő mondatot tovább.....

Senki sem tökéletes, de én olyan közel állok hozzá, amennyire csak lehet!

Címkék: a férfi, hm.. | 2011-06-06 15:16:02 | Sensual | hozzáaszólás: 37

BLOGTER CLASSIC - DOBO MÁTYÁS, ÖTLET: CHRISTIN, SZERKESZTETTE: ROBAI VIKTOR

blog

Sensual

Követem

Belépés | Regisztráció